HORVÁTORSZÁG

ISMERTETŐ – PÁR MONDATBAN.

A kiálló szirtfalra épült Rovinjba mindenképpen el kell egyszer menni. A hajdani halászfalu romantikus óvárosa kacskaringós utcácskákból áll, a dombtetőn emelkedő Szent Eufémia-templomából pedig a Hét hajszálnak elnevezett szigeteket csodálhatjuk meg.

Puláról mindenki tudja, hogy Európa legépebben megmaradt amfiteátrumával dicsekedhet, és mindössze két kilométer széles csatorna választja el Brijunitól. Az eleinte nagyon fanyalgó Caroline monacói hercegnőt évtizedekkel korábban állítólag addig vitték körbe ezen a különleges helyen, amíg ki nem mondta: olyan, mintha nyitott szemmel álmodnék!

Isztria legdélebbi része, a Kamenjak-fok, Premantura városából közelíthető meg. A csend földje ez, ahol elbújhat a világ elől az ember. A félsziget keleti részén, Rabac több kilométer hosszan húzódó partján, barátságos öblökben lehet strandolni, fantasztikus kilátással a Cres-szigetre. Aki pedig monarchikus hangulatra vágyna, hajnalban sétáljon végig Opatija, azaz a valamikori Abbázia parti útján. Hosszú ruhás, álmodozó hölgyek, sétabotos, elegáns urak emlékét őrzi ez a város.

A délebbi helyeken aztán szinte visszaröpül az ember a régmúltba. Kopasz, turbános férfi, egy herceg, egy filozófus, katona és szép vonású, előkelő nő néz le ránk a száz évig épült sibeniki Szent Jakab-katedrális 72 kőarca közül.

Az egykori Jadera lakói főleg faáruval meg borral kereskedtek, aztán a bizánci flotta állomásozott itt, majd a velenceiek és a magyar királyok harcoltak egymással a virágzó kikötővárosért. Zadar talán a legtöbbet szenvedett dalmát város. Minden pontja, köve, háza egy-egy dicsőséges, majd elbukott korszak mementója.

Szigorú bástya áll a trogiri riva legvégében . A hajdani Camerlengo erőd maradványának legtetejéről alaposan szemügyre vehetjük a város évszázados falait, zegzugos szűk utcáit, és a festői, pálmafás sétányt. Szinte hihetetlen, hogy Trogir eredeti nevének pontos fordítása: az a hely, ahol a kecskék legelnek.

Éjfél után kell végigmenni Trogiron. Az üres tereknek ilyenkor szinte ritmusuk lesz, és talán elcsíphető valami a barbárok, a görög telepesek, a horvát-magyar királyok, valamint a Velence uralta város múltbeli pillanataiból is.

Felnyitható hajóhíd köti össze Ciovo szigetével, amely az ókorban Rómából elűzött nemesek lakhelye volt. Még délebbre haladva Dalmácia fővárosába, Splitbe érkezünk. Amikor kikötőre nyíló palotájának utcáin sétálunk, néha az az érzésünk támadhat, valamelyik sarkon maga Diocletianus császár fordul mindjárt be.

Alig hét kilométerre a palota nyüzsgésétől, egy kis halászfaluban találhatunk nyugalomra. Stobrecet az erre hajózó görögök alapították, tengerpartja ugyan meredek kicsit, ám annál szebb kilátás nyílik innen Bracra. Milna ennek a szigetnek a nyugati partján található. Az 1783-ból származó, Angyali üdvözlet-temploma lépcsőjén érdemes elüldögélni egy kicsit.

Tulajdonképpen innen is jól látszik az egész Adria. A vízen ringó csónakok, a hálókat kötöző halászok, a felettük köröző sirályok és a napsugarakat elnyelő évszázados kövek.

Splittel szemben Solta szigetén minden út Grohotéban fut össze. Kabócáktól hangos olajfaligeteken át lehet eljutni például Stomorskára, Dalmácia egyik legkedvesebb öblébe. Ez a hely olyan, amilyennek mi Horvátországot szeretjük.

Árnyas erdők, mélykék víz, tengerből ágaskodó, impozáns sziklák, finom kavicsos és homokos partok, és az idegennek is előre köszönő helybeliek.

A messziről jött utazókat itt mindig is tisztelték, annak idején külön temetőt hoztak létre nekik, az ősi felirat ma is látható: Za putnike, azaz nyugvóhely az ide érkezett utazóknak.

Hvar a legnaposabb sziget, itt a köd és fagy évszázadok óta ismeretlen fogalom. Az 1800-as évek második felében a helyi távírda vezetője, aki nem mellesleg amatőr meteorológus is volt, naponta háromszor megüzente Bécsbe, hogy milyen az idő a dél-dalmát szigeten. A panziósok erre az adatsorra alapozva ma is azzal kecsegtetik a vendégeiket: fagypont alatti hőmérséklet esetén nincs szállásdíj a szigeten.

Az V. Károly spanyol királyról elnevezett, város feletti erődből szemügyre vehetjük a kikötőt, a szép, tengerparti sétányt, a környező levendulamezőket, no meg a szemben lévő Pakleni-szigeteket, amelyek igazi Robinson-nyaralásra csábítanak.

Ha a parton maradva haladunk tovább, Makarska szürkén csillogó, szinte a tengerből kinövő, magas hegyeinek a tövébe jutunk. Ez egy igazi fürdőhely, és nagy sétákra van lehetőség. A városból a Biokovo-hegységbe is érdemes felmenni – nagyon szép a kilátás -, az itteni természetvédelmi területen komoly túraútvonalak vannak. Az 1762 méter magas Szent Jure-csúcs például 2-3 órás gyaloglással érhető el, ahonnan a legszebb naplementéket fényképezik a horvát Adrián.

A dubrovniki városfalról nyílik talán a legkülönlegesebb kilátás az Adriára. Furcsa, de épp innen, a magasból érezheti az utazó igazán közel magához a hatalmas kék vizet. Balra a két hegyfok közé zárt és ékszerdoboznak is nevezett Cavtat öble felé tekinthetünk el.

Kicsit jobbra pedig lilás-feketés sziluettek emelkednek ki a tengerből: ez a titokzatos dalmát szigetvilág legdélebbi része, a különleges kéményeiről híres Lastovo, Cousteau kapitány szerint a világ egyik legszebb búvárhelye, Mljet, Marco Polo állítólagos szülőhelye, Korcula…