Májustól kezdődően szokás nekiindulni a legtöbb nem túl távol eső helynek.

Tanácsaink kezdőknek és haladóknak:

Mivel bízunk benne, hogy sokan szeretnék ezen a nyáron megtenni az első uszonycsapásaikat a válság ellenére, először néhány szóban fel szeretnénk eleveníteni azt, amit a búvártanfolyamokról szerintünk tudni érdemes. Ebben az időszakban sokan keresnek olyan szavakra az interneten, hogy búvároktatás, búvárképzés, búvártanfolyam, de jellemzően az iskolák honlapjain köthetnek ki. Mi viszont igyekszünk továbbra is függetlenek és tényszerűek maradni, és röviden összefoglalunk pár dolgot.

A májusban elkezdett búvártanfolyam elég jó időzítésnek tűnik, hiszen a nyílt víz merülésekre már elfogadható hőmérsékletű vizekben kerülhet sor, idehaza és külföldön egyaránt, aztán a nyári utazások alatt lehet még egy kis rutint szerezni. Az alapelv a szokásos: nem búvároktatási rendszert kell választani, mert igazi különbség nincs az alapszintű búvártanfolyamok között. Sokkal fontosabb a személyes szimpátia, ami az oktatókkal való találkozás során alakulhat ki. Az ár fontos, de nem perdöntő, hiszen nem mindegy, mi van benne: hány uszodai foglalkozás és milyen segédanyagok, része-e a nemzetközi kártya díja, illetve a vizsga hol zajlik. A magyarországi vizsga talán nem való mindenkinek, de aki úgy gondolja, a rosszabb látótávolságú bányatavakban is szívesen ismerkedik a merülés világával, részesítse előnyben a felszínen is kiépítettebb vizsghelyszíneket (pl. Dorog, Gyékényes), ahol nem a semmi közepén kell ücsörögni a merülések között.

A külföldi búvárvizsga minden bizonnyal az egyik legjobb kombináció jelen gazdasági helyzetben, hiszen egyszerre tanul és élményeket szerez az ember, gyakorlatilag egy túra áráért. Ha az idő kevesebb, az adriai hosszú hétvége még mindig bele kell, hogy férjen, aki pedig egyből trópusi tengerekre vágyik, Egyiptomban is ismerkedhet a búvárkodással. De bármelyik is jön szóba, érdemesebb elmélettel és uszodázással idehaza foglalkozni, hogy kinn ne kutyafuttában kelljen ezt csinálni, és persze esetleg már uszodában kiderüljön, ha van valami komolyabb kihívást jelentő feladat a tanfolyam anyagában. A legtöbb búvároktató több alternatívát is kínál a vizsgázásra, de ezt érdemes még tanfolyam előtt egyeztetni. Egyébként az alapfokú (open water) búvártanfolyam nem is túl hosszú és nem is túl nehéz, főleg abba belegondolva, mennyi élményt adhat a búvárkodás.

Aki teljesen bizonytalan abban a kérdésben, hogy búvárkodjon-e vagy sem, még mindig nyitva áll számára a próbamerülés lehetősége. Ez egyszerű, nem is túl drága ismerkedési esélyt jelent a víz alatti légzés kalandjával. Az az igazság, hogy egy ilyen rövid és nem túl bonyolult program esetében a kezdő esetében két korrekt alternatíva merülhet fel: vagy a biztonságos és jó látótávolságú medence, ahol korrekt módon kipróbálható ez az egész dolog, vagy pedig egy kellemesen meleg vízű tenger, ahol vannak látnivalók. Utóbbi jellemzően nyaralási program szokott lenni, de a minden tapasztalat nélküli búvár olyannyira nem tudja megítélni, mennyire komolyan és biztonságosan bonyolítják a próbamerülést egy külföldi bázison, hogy érdemesebb megfontolni egy medencés próbát, és ha az élmény tetszik, akkor tanfolyamozni és úgy merülni külföldön. Mert a medencében is éri egy alapvető benyomás az embert a búvárkodásról, ami segítheti a döntésben.

Minden búvároktató és búváriskola tud tanácsot adni a tekintetben, hogy milyen felszerelést érdemes mielőbb megvenni. Aki nem tanfolyamozna, csak a tengerben szeretne kicsit több kalandot, egy jó minőségű és jól illeszkedő maszkot , egy légzőcsövet és egy uszonyt érdemes vásárolni. Ez utóbbiból, ha valaki komolyan gondolja a búvárkodást hosszabb távon is, jobb (ez jellemzően drágább is sajnos) pántosat érdemes választani egy csizmával. Utóbbi vízicipő helyett is megteszi a sziklás tengerpartokon. Egy ilyen szett ára 25-40 ezer forint közé eshet. Nincs ingyen, de gyakorlatilag sok éven át megbízhatóan szolgálhatják a gazdájukat a felszerelések.

Aki már kártyával rendelkező, öntudatos búvár, nagy lelkesedéssel lát neki a tervezésnek a nyárra. Ám sajnos szinte csak szabadságot könnyű szerezni- sőt, pár helyen éppen az a baj, hogy inog az emberek munkahelye, “végleges szabadságra” küldik őket. Bizony, nem az elképzeléseink szerint alakult a tavalyi év vége. Emelkednek a repjegyárak, szigorúbban veszik a túlsúlyokat a társaságok, a jelentős euroárfolyam-változás pedig minden egyes külföldi utat megdrágít.

Bizonyára akadnak, akiknek az is megfordult a fejükben, hogy ebben az évben nem is erőltetik a merülést. Azért így is akad alternatíva. Egy kis szintentartás, gyakorlás azoknak sem árt, akik túra előtt állnak, de akik meg nem utaznak, jól elmókázhatnak a barátaikkal egy uszodai estén. Egyszerűen csak egy-egy étteremlátogatás vagy más hasonló program helyett érdemes beiktatni egy ilyen medencézést. Hétvégén el lehet menni merülni valamelyik hazai tóhoz, esetleg pénteki indulással, vasárnapi érkezéssel kényelmesen megjárható egy-két szép osztrák tó is. Kirándulás is, akár a családdal, és egy kis búvárélmény is, melynek a költségei eléggé jól kézben tarthatóak.

A repülős utak drágulása miatt újból előtérbe kerülhet az Adria is, ahova 3-4 napra is el lehet menni. Magyar búvárbázisok is működnek Horvátországban, és az autós utazás (főleg, ha “telekocsi” jelleggel több utas áll össze) miatt nem is igazán drága. Bár mostanában nem volt olyan divatos a horvát partszakasz, azért bőven jobb az itteni merülés a partra vetett létnél. Persze a szépséget, az izgalmat máshol kell keresni, mint a trópusokon, de itt is vannak érdekes apróságok, barlangok vagy roncsok. Ráadásul az Adriának több arca van, néhány helyen kellemes és laza parti merülésekre is lehetőség van, máshol egy tengerparti város nyüzsgő esti élete nyújthat plusz programot, de vannak egészen csendes, a tömeges turizmustól távol eső helyek is. Ha tudja valaki, mire vágyik igazán, az Adrián kisebb kompromisszumokkal megtalálhatja.

A kicsit megdrágult, de még mindig megfizethetőnek számító meleg tengeri úticél, Egyiptom esetében érdemes megfontolni, hogy a több merülésre lehetőséget adó, ezért viszonylagosan kedvezőbb árú szafari jobb, ha valakinek csak egy igazi búvártúrára van lehetősége az év során. Családdal persze inkább maradnak a parti bázisú utak- ha valaki megteheti, akkor a last minute ajánlatokkal sokat spórolhat. Viszont ha a nyár folyamán csak egyetlen családi utazásra van lehetőség, és a családtagok nem csak esténként, a merülésektől fáradtan szeretnék látni a búvárokat, akkor bizony a hagyományos földközi-tengeri úticélok kerülnek képbe. De elkeseredni nem kell, legalább az alapvető felszereléseket érdemes elvinni a tengerpartra, és jó szervezéssel így is lehet merülni. Arra kell figyelni a foglalásnál, hogy a lehetőségek közül azokat a nyaralóhelyeket kell kiválasztani, amelyek közelében van búvárbázis. Az előzetes tájékozódásban segíthetnek a nemzetközi adatbázisok (pl. dive-centers.net) és a német bázisértékelő oldalak (pl. taucher.net). Jó bázisokat, korrekt merüléseket Törökországban, a görög szigeteken vagy Spanyolországban egyaránt lehet találni, Málta vagy Ciprus az igényesebb búvárok elvárásait is kielégíti, de akár Bulgáriában vagy Tunéziában is lehet merülni.

Akik pedig olyan szerencsések, hogy az útiterveiket semmilyen gazdasági helyzet nem befolyásolja, azoknak igazán sok tanácsot nem kell adni, hiszen mehetnek, amerre csak a kedvük tartja. A többség meg egyszerűen csak irigykedik rájuk, de minden bizonnyal azért nekünk sem kell minden búvárkodási tervünket sutba dobni. Kicsit máshogy, kicsit alaposabban előkészítve, kicsit több kompromisszummal mindenki utazhat és merülhet, és hódolhat szép kedvtelésünknek.

GR
/forrás:divecenter.hu/