Vörös Tenger 

Ezt látni kell!!

A Vörös Tenger 1932 km hosszan terül el Bab Al Mandab legdélebbi pontja, és a Sínai Félsziget legnyugatibb pontja között. Ebbõl 1151 kilóméteres partszakasz Egyiptomhoz tartozik. A tenger legmélyebb pontja meghaladja a 2800 métert!
Nevét a Kék Alga (trichodesimium erythraeum) túlburjánzásakor produkált színérõl kapta. Igen, Kék Alga… Nem írtam félre. Narancs-vöröses pigmentek borítják az alga felszínét és ennek köszönheti a Vörös Tenger is a nevét.

Egykoron összeköttetésben állt a Mediterrán Tengerrel. Természetesen csak délrõl nyitott az Indiai Óceán felé. Érdekesség, hogy a Szuezi Csatorna megnyitása óta, néhány halfaj megjelent a Mediterrán Tengerben is!

Sajátos földrajzi adottsága és rendkívûl gazdag vízalatti élõvilága miatt a Vörös Tenger több százezer búvárt, turistát vonz évent. Viszonylagos elszigeteltsége miatt nagyon sok endemik (csak itt található) faj él vizeiben.

 

Képzeljük csak el mi maradna meg ebbõl a csodálatos környezetbõl, ha minden zátonylátogató, búvár és nem búvár,csak egy-egy picinyke koralt tõrne le, vagy csak egy-egy kagylót hozna fel a víz alól és vinne haza szuvenírként….

Itt jegyzem meg, hogy akinél bármilyen tengeri herkentyût találnak az egyiptomi reptereken, azt több száz dollárra megbüntethetik!

A tömegturizmus és az ezzel járo õrült ütemû fejlõdés sajnos meghagyta nyomait Hurghada partjainál is. Csak az elmúlt két évtizedben több mint száz szállodát húztak fel a környéken. Természetesen minden hoteltulajdonos a tengerparton kívánta felépíteni legújabb luxus szállodáját, aminek következtében a város több mint 30-40 km hosszan húzódik a part mentén…
Nem is ez a gond, hanem az, hogy az építkezési törmelékkel illetve homokkal szépen feltöltötték a part menti koralzátonyok tetejét, hogy kényelmesebbé és biztonságosabbá tegyék az itt nyaralók pihenését…

Tény és való, hogy aki parti merülésre szeretné adni a fejét, igen csak keresgélnie kell, hogy valami szép helyet talaláljon. A legközelebbi koralzátonyokat Hurghada kikötõibõl kb 25 perces hajóúttal el lehet érni. Nem csak búvárok kirándulhatnak ezekhez a zátonyokhoz, hanem mindenki más is akinek van egy kis vízbiztonsága és nem bánja a hullámokat szeles idõben. (Én kifejezetten élvezem…)

1995-ben néhány aggódó búvár összefogott és megalapították a HEPCA-t (Hurghada Environmental Protection and Conservation Association). Szabad fordításban: Hurghadai Környezetvédõk Társasága. Mind annak ellenére, hogy nem tartoznak állami fennhatóság alá (vagy talán éppen azért…) remek munkát végeztek az elmúlt években.
Nemzeti Parkokat hoztak létre, folyamatosan ellenõrzik a part mentén folyó építkezéseket és a turisztikai hivatalokkal közösen próbálják okítani a turistákat is. Többek között posztereket akasztanak ki minden hajóra, amik viccesen de nagyon bölcsen illusztrálják mit szabad és mit nem a tengeren.

 

Több száz napi merülésre és sznorkelezésre (úszkálás búvármaszkkal, légzõcsõvel és uszonnyal) specializálódott kisebb-nagyobb hajó horgonyoz a hurghadai kikötõkben. A HEPCA-nak köszönhetõ az is, hogy ma már kizárólag csak az általuk telepített és karbantartott bójáknál szabad csak kikötni a hajókat. A hagyományos horgonyzás tönkreteszi a zátonyokat. Több mint 270 ilyen bója található Hurghada környékén.